Fate/Zero (Hungarian): Első Felvonás 3. rész

-282:14:41

Ugyanekkor, Kelet messzi földjén, az Óceán túloldalán; egy másik személy is megkapta ugyanazt a beszámolót az Angliában lévő a kémtől, amit Kiritsugu.

Mint legitim mágus Tōsaka Tokiomi nem folyamodna ahhoz, hogy a hétköznapi világ technológiáit használja, mint Kiritsugu. Képzett a Tōsaka család egyedi titkos nagy távolságú kommunikációs technikájában, ami az ékszermágia egyik ága és már generációk óta öröklődik a családban.

Fuyuki Miyamachou negyedében tornyosul a Tōsakák villája. Tokiomi föld alatt kialakított műhelyébe, egy kísérleti eszköz volt felállítva, ami egy fekete ingára hasonlítót. A különbség a hétköznapi fizikai kísérleti eszközök és e között az, hogy az inga súlyos teste a Tōsaka család egyik öröklött ékkövét tartalmazta, úgy lett megépítve, hogy a zsinórról lecsorgó tinta megnedvesítse az ékkövet.

A kő, ami az inga ékszerével volt összehangolva Tōsaka kéménél volt. Ha a követ egy pappír elé rakjuk és elkezdünk írni rá, akkor az inga ékköve hullámozni kezd, és a tinta, ami lecsöpög, hibátlanúl leírja a szöveget az alatta lévő pappírra. Efféle szerkezet volt ez.

E percben az inga ékköve és a világ másik végén Londonban levő kő tökéletes szinkronizáltsággal hullámzik, nézve ezt a monoton mintázat nélkül ismétlődő képet a beszámoló írójának szövege lassan kivehetővé kezd válni.

Ezt látva Tokiomi meg sem várta, hogy a tinta rászáradjon elvette a pappírt és olvasni kezdte, a rajta lévő szöveget.

„—Akárhányszor nézem meg a beállítást, mégis úgy érzem, hogy megbízhatatlan.”

Kotomine Kirei aki egész idő alatt őrt állt gondolkodás nélkül adott hangot a nemtetszésének.

„Oh, azt hiszed a fax az sokkal kényelmesebb?”

Ha ezt a módszert használjuk, akkor nem számít, ha elmegy az áram, nem lesz meghibásodás. És amiatt sem kell aggódni, hogy a beszámoló nyilvánosságot látna. A modern technológiára utaltság igénye nélkül, mi mágusok már régóta rendelkezünk olyan eszközökkel, amik nem maradnak el napjaink modern eszközeitől.

Mindezek ellenére, Kirei a faxot sokkal kényelmesebbnek találja, mert azt bárki képes használni. ’Bárki’ képes használni, bizonyára ez az elkerülhetetlenség az, amit Tokiomi képtelen felfogni. Az teljesen érthető, hogy az arisztokraták és a polgárok módszerei és tudása különbözik… még a jelenben is, Tokiomi még mindig ezt az elavult gondolkodásmódot követi, valóban egy legitim ’mágus’.

„A legújabb beszámoló az ’Óra Toronyból’. Úgy néz ki a „zseni” Lord El-Melloi megkaparintott egy elveszett ereklyére. Ha ez igaz, akkor biztos, hogy részt fog venni. Hmph valóban egy nehéz ellenfél. Akkor most már biztos, őt mester van magamat is beleszámítva…”

„Aggodalommal tölt el, hogy még van két be nem töltött hely.”

„Miért, ez egyszerűen csak azt jelenti, hogy nincs megfelelő személy, aki viselhetné az Utasító Pecsétet. Ahogy kifut az időből, a Grál majd véletlenszerűen tölti be a két helyet a képességektől függetlenül. Hogy meglegyen a kellő számú személy, kell lennie még két jelentéktelen karakternek. Nincs ok az aggodalomra.”

Ez tökéletesen illett Tokiomi optimizmusára. Kirei már három éve a tanítványa; így már ismerte a mesterét. Bár nagyon alapos az előkészületekben, de megvan az a hibája, hogy a gyakorlatba elsiklik az apró részletek felett, és ezekkel a kis részletekkel majd neki kell foglalkoznia a mestere helyett, Kirei ezt már rég megértette.

„Apropó óvatosság — Kirei, senki sem látott meg, amikor bejöttél a házba, ugye? Végtére is már ellenségek vagyunk.”

Pontosan, ahogy Tōsaka Tokiomi tervezte a valóságot elferdítették. Kirei akit a Grál három éve választott ki; Tokiomi tanácsára gondosan elrejtette a jobb kezén lévő jeleket egészen egy hónappal ezelőttig, mikor is bejelentette a tényt, hogy Utasító Pecsétek jelentek meg a kezén. E perctől kezdve megszakította minden kapcsolatát Tokiomiva, mint aki konkurenciát jelent a Grálra.

„Nincs ok az aggodalomra. Függetlenül attól, hogy láttak vagy nem, nincs familiáris vagy megfigyelő varázslat a házon. Én—„

„—Garantálom.”

Egy harmadik személy hangja vágott közbe, és ugyanakkor egy sötét árny jelent meg Kirei mellett.

A hősi lélek, aki egész idő alatt szellem alakban Kireit követte, e percben jelent meg Tokiomi előtt.

A sovány és magas árny sok pranával rendelkezett összehasonlítva egy emberrel. Ő valami ’nem emberi’. Egy eszelős, aki hosszú fekete köpenyt és egy fehér koponyaszerű maszkot viselt, hogy eltakarja az arcát.

Igen, ő az első Hősi Lélek akit megidéztek a negyedik Grál Háborúban, Assassin, aki szerződést kötött Kireivel – Hassan Sabaha.

„Mindegy, hogy milyen trükkökkel próbálkoznak, nem maradhat rejtve – a kémkedés hősi lelkének Hassannak szemei előtt. Az én Mesteremet, Kireit nem követte senki… megnyugodhat.”

Mintha megértené, hogy Tokiomi magasabb helyet foglal el a ranglétrán, mint a saját mestere Kotomine Kirei; Assassin illedelmesen meghajolt.

Majd Kirei azt mondta.

„Amint a Grál által megidézett szolga megjelenik, függetlenül kasztjától, bizonyára azonnal és kivétel nélkül beszámolnak róla az apámnak.

Risei atya volt a Grál Háború felegyelője, öt nevezték ki Fuyuki Templom papjának. Jelenleg az ő birtokában van egy ’lélek kártyának’ nevezett varázseszköz. Aminek meg van az a képessége, hogy megmutassa a Grál által megidézett hősi lelkek képességeit.

A Mesterek kilétéről csak mások jelentése alapján lehet megbizonyosodni, de a megjelenő Szolgák számát, kasztját a megidézésük helyétől függetlenül; biztosan jelezni fogják a ’lélek kártyák’, hogy a felügyelő kellő módon átlássa a helyzetet.

„Apám szerint az én Assassin-om az egyetlen Szolga, amit eddig megidéztek. A többi mágus lépése még csak ezután következik.”

„Aha, de ez csak idő kérdése. Előbb vagy utóbb ez a szoba tele lesz más Mesterek familiárisaival. Mert ez a hely és a Matou villa csak úgymint az Einsbernnek lakóhelye azok ahol a Mesterek fognak tartózkodni.”

A három nagy családdal ellentétben a külföldi mágusoknak megvan az-az előnye, hogy a tartózkodásuk pontos helye rejtve marad a többiek előtt. Ezért van az, hogy a Háború korai szakaszában minden mester familiárisokat használ a felderítésre.

Nem arról van szó, hogy Kirei nem bízik Tokiomi információs hálózatában, egyszerűen csak arról van szó, hogy figyelnünk kell miféle módszereket használ a még hátralévő két titokzatos Mester, hogy elrejtse magát. Éppen az ilyen stratégiát alkalmazó ellenfelek azok, akik ellen, Kirei Szolgája Assassin a legjobban tudja használni a képességeit.

„Elmehetsz Assassin, folytasd a kinti őrködést. Legyél nagyon óvatos”

„Értettem.”

Hallva Kirei parancsait Assassin újra szellem alakra váltott és elhagyta a szobát. A Szolgák számára, akik szellemi lények, lehetséges, hogy a szellemi és fizikai alakjuk között szabadon mozogjanak.

Assassinnak van egy egyedi képessége, amivel a többi Kaszt nem rendelkezik „eltudják rejteni a jelenlétét” így nincs vetélytársa, ha észrevétlenül kell mozogni.

Kirei számára, akinek nem az volt a feladata, hogy nyerjen, hanem, hogy támogatást nyújtson Tokiominak, Assassin megidézése volt a legjobb választás.

Ez a haditerv.

Először Assassin alapos vizsgálat alá veszi a többi Mester és szolga terveit, hogy valami gyenge pontot találjon rajta. Ha ezzel a módszerrel minden ellenfélről összegyűjtötték a legyőzésükhöz szükséges információt, akkor ezek alapján Tokiomi Szolgáját használva, egyenként legyőzik őket.

Éppen ezért Tokiominak egy olyan Szolgát kell megidéznie, aki nagy támadó értékkel rendelkezik. De, hogy melyik Hőst szúrta ki magának. Kirei soha nem hallotta öt, hogy megemlítette volna.

„A szent ereklye, amit előkészítettem ma reggel érkezett meg.”

Mintha megértette volna Kirei kétségeit, meg sem várva a kérdését, válaszolt.

„Megtaláltam, a számításomat. A Szolga, akit meg fogok idézni biztosan előnyben lesz minden ellenséggel szemben. Ha az ellenfél egy hősi lélek, akkor esélye sem lesz a győzelemre ez ellen az alak ellen.”

Tokiomi titokban boldog volt, az arca sugárzott a vele született páratlan magabiztosságtól.

„Az idézés szertartást ma este tartjuk meg – ha egyetlen Mester sem kémkedik utánunk, Kirei te is jelen lehetsz csak úgy, mint az apád.

„Apám is?”

„Igen, ha sikeresen megidézem, a győzelmünk biztosra vehető. És mindenkivel meg akarom osztani ezt a boldogságot.”

Az e fajta fennhéjázó magabiztosság az, ami kendőzetlenül megmutatja milyen is Tohsaka Tokiomi öröklött jellemvonása. A rendkívüli egójával kapcsolatba, Kirei tisztelet és valahogy csodálatot érzett.

Hirtelen Kirei felfigyelt az inga ékkövére. Az ékkő egészen eddig megállás nélkül írt az előtte lévő pappírra.

„Igen, ah, ez egy másik üggyel kapcsolatos vizsgálódás. Ezek nem a legújabb információk – ez valószínűleg az Einsbernnék Mesterével kapcsolatos kérésemre adott válasz lesz.

Információt szerezni az Einsbern családról, akik elvágták minden kapcsolatukat külvilággal, még az Óra Toronyban is nehéz. De Tokiomi már korábban mondta, hogy van nyoma a Mester kilétét illetően. Tokiomi kiterítette a pappírt maga mellett az íróasztalon, aztán felemelte az új szöveget tartalmazó papírlapot.

„… Ez történt kilenc évvel ezelőtt. Az Einsbernek akik büszkék voltak a vérvonaluk tisztaságára hirtelen találtak egy külső mágust és örökbe fogadták. Ez abban az időben még a Társasságon belül is nagy felbolydulást keltett, de, rajtam kívül csak a Matou család idős feje látta meg az igazságot.

Az Einsbern család mágusai, akik csak Alkímiában voltak jártassak már a kezdetek óta nem voltak alkalmasak a harcra. Ez is hozzájárult az előző Grál Háborúkban elszenvedett vereségeikhez. Úgy tűnik ezek az emberek elvesztették a türelmüket.

A mágus, akit találtak úgy tűnik, megfelel ’az elvárásoknak’.

Miközben beszélt gyorsan átfutotta a pappíron lévő szöveget. Tokiomi átnyújtotta a lapot Kireinek. Kirei, amint meglátta a címet „Nyomozási beszámoló: Emiya Kiritsugu” enyhén összeszűkültek a szemei.

„Ez a név… már halottam valahol. Állítólag ez egy veszélyes alak.”

Óh, az Egyház is tud róla? A ’Mágus Gyilkos’ Emiya Kiritsugu közismert volt abban az időben. Látszatra nem tartozott a Társassághoz, de a valóságban a Társasság legfelső köreinek a gyilkoló bábja volt.”

„Vagyis az Egyház szavaival mondva egy végrehajtó, ugye?”

Még annál is rosszabb. Egy szabadúszó bérgyilkos, aki átesett a speciális kiképzésen, hogy mágusokat öljön. Mert csak egy mágus értheti meg a másikat, olyan eszközöket használ az öléshez, amik nem egyeztettetők össze a mágusok módszereivel… az a fajta ember, aki szemrebbenés nélkül nyúl aljas eszközökhöz.

Nyilvánvaló gyűlölet érződött ki Tokiomi hangjából, mégis Kireit kezdte érdekelni ez az Emiya Kiritsugu. Hallót már kósza híreket erről az emberről, úgy tűnik a múltban már szembekerült az Egyházzal, és voltak, akik mondták Kireinek, hogy legyen óvatos ezzel az emberrel.

Kirei elkezdte a neki adott pappírt olvasni. A legtöbb dolog, ami a pappíron állt az Kiritsugu harci stratégiájával foglalkozott – eltűnt személyek, ügyek, balesetek mágusokról, akiket úgy gondolják, hogy ő ölt meg, de alapvetően ez a módszereinek az elemzése volt. Ahogy olvasta, Kirei kezdte megérte, hogy Tokiomi miért is gyűlöli ezt az ember. Lesből támadás és orgyilkosság ez mind csak a jéghegy csúcsa.

Bomba elhelyezése a nyilvános helyen, lelőni egy utasokkal teli repülőgépet, ezek voltak azok a hihetetlen esetek, amikről bejelentés érkezett. Sőt úgy gyanítják, hogy a közelmúlt nagy terror cselekményei valójában Emiya Kiritsugu bűntettei voltak, abból a célból, hogy végezzen egy-egy mágussal. Bár nincs perdöntő bizonyíték, de ezeket az információkat látva nagyon is hihetőek a történetek.

Orgyilkos, ez a szó nagyom is illő. Mágusok annyira szembekerülnek egymással, hogy végezzenek a másikkal, ez gyakran megesik. Azonban, ez tisztán egy mágikus megmérettetés, amit többnyire a szigorú szabályok alapján megszabott eljárások során döntenek el. Úgy mondva a Grál Háború is ebbe a kategóriába tartozik; bár ’háborúnak’ nevezik ez nem egy kaotikus halálos viadal, hanem inkább egy sor szigorú szabály és előírás.

Egyetlen szóval sincs említve a szövegben, hogy Kiritsugu valaha rész vett volna egy ilyen harcban a ’Mágusok előírását’ használva.”

„A Mágusnak nevezett dolog az emberiség törvényein kívül létezik, ez eggyel több ok arra, hogy szigorúbban figyeljük a világunk szabályait.

Mondta Tokiomi, akinek a nyugodt hangja forrt a dühtől.

„De ez az Emiya nevezetű ember semmibe veszi az összes szabályt. Nem érez büszkeséget abban, hogy mágus. Az ilyen ember elfogadhatatlan.

„Azt mondtad… büszkeség?”

„Igen. Mágusként még ez az ember is bizonyára átesett szigorú képzésen.”

Ha ez így van, akkor bizonyára megvan a hite, hogy legyőzze a nehézségeket és föléjük kerekedjen. Nem tudja elfelejteni az eredeti célját és vágyát, még a siker elérése után is.

„…”

Amit Tokiomi mond az helytelen. Alávetni magunkat a brutális kiképzésnek, különösebb ok nélkül, ilyen idióták léteznek a világon. Ez Kirei bárki másnál jobban értette.

„—Szóval miért vált ez az Emiya Kiritsugu egy gyilkoló eszközzé?”

„Kitudja talán pénzért. Miután csatlakozott az Einsbern családhoz tisztára mosta magát. Már szerzett annyi pénzt, hogy ne kelljen emiatt aggódnia az élete hátralévő részében így ez érthető – valahol benne kell lennie a beszámolóban, hogy ez az alak nem csak orgyilkosságokat követett el. Úgy tűnik néhány más munkát is végzett szerte a világban némi extra fizetségért.”

Úgy van, ahogy Tokiomi állítja, a beszámoló vége felé közeledve, olvasható, hogy nemcsak mint mágus, szerzett tapasztalatokat Emiya Kiritsugu. Hát erről van szó, Kiritsugut el lehet helyezni a világon zajló konfliktusok bármelyikébe; nem csak egy gyilkoló eszköz, hanem zsoldosként is sokat dolgozott.

„… Kölcsön kapom ezt a dokumentumot, hogy a részletesebben is elolvassam?”

„Áh, persze. Ha részletesen ki tudod elemezni azzal sokat segítesz nekem. Még mindig sok munkám van a ma esti megidéző szertartás előkészületeivel.”

                                                          X		X

Kirei otthagyta a műhelyt és visszament a földszintre. A folyosón összefutott egy kislánnyal, aki a hatalmas poggyászával harcolt.

„Szia, Rin”.

Nem akarta különösebben szórakoztatni a lányt, csak normálisan üdvözölte, a lány megállt majd tágra nyílt szemekkel Kireit bámulta. Már három éve ismerte Rint, de a lány szeméből a Kireivel kapcsolatos gyanakvás nyoma még mindig nem tűnt el.

„…Szia, Kirei.”

Keményen, de még mindig illő hangvételben, Rin viszonozta Kirei üdvözlését. Bár még fiatal, de Rin máris úgy viselkedik, mint az anya, kimért és nőies. Ő nem akárki, hanem Tohsaka Tokiomi lánya. Az hogy különbözött a korabeli diákoktól teljesen normális volt.

„Elutazol? Ez a poggyász hatalmas.”

„Igen. A mai naptól fogva nagyapa házában fogunk lakni egy rövid ideig. Így villamossal kell majd iskolába mennem.”

Mivel a Grál Háború elkerülhetetlen ezért Tokimi úgy döntött, hogy a családja átmenetileg az apósa házában lakjon a szomszéd körzetben.

Veszélyes volna az anyát és gyermekét a csata veszélyeinek kitenni. Természetesen ezek ésszerű érvek.

De a lánya Rin úgy tűnik nem elégedett. Bár az arcvonásai tiszták, de a kis szája csücsörít, ezzel is jelezve, hogy nem boldog. Bár a jövőben egy hölgy lesz, de most még csak egy kislány. Nem várható el tőle, hogy úgy viselkedjen, ahogy a helyzet megkívánja.

„Kirei, te apával maradsz, hogy segíts neki harcolni, ugye?”

„Igen, mint a tanítványa ezt kell tennem.”

Rin nem egy buta gyermek. Mint a Tōsakák örököse, már megkapta Tokiomi szakszerű tanítását. Már rendelkezik némi ismerettel a közelgő Grál Háborúval kapcsolatba.

Megérti az okát, hogy miért kell a nagyapja lakásába költöznie. De ami miatt elégedetlen az-az, hogy -- miután ő elmegy Kirei lesz az egyetlen személy a Tōsaka házban és azt csinálhat, amit akar.

Rin rendkívül tisztelettel viseltetik az apja, Tokiomi iránt. Mint örökös, Rin éppen ezért nem kedveli Kireit, mert ö előbb lett Tokiomi diákja és mágiát tanulhat tőle.

„Kirei, bízhatok benned? A végéig védeni fogod apát? Meg tudod ezt ígérni?”

„Ez nem lehetséges. Ez a háború nem teszi lehetővé, hogy ilyen ígéretet tegyek, különben nem lenne értelme, a te és az édesanyád biztos helyre való távozásának, nem de?”

Kirei nem akar mellébeszélni, hogy a kedvében járjon, ezért nyíltan kimondta az igazságot. Erre Rin vad pillantást vetett a szemtelen és arcátlan idősebb tanoncra.

„… Ahogy gondoltam, egy cseppet sem kedvellek.”

Amikor a korához illő szavakat használ, Kireinek jó véleménnyel volt a lányról.

„Rin, ne beszélj többé ilyen csúnyán mások előtt. Különben szégyent hozol az édesapád erkölcseire.”

„Ennek semmi köze apához!”

Látva, hogy az apját is felhasználja, mint védekezést; Rin arca kivörösödött a dühtől. Kirei pontosan ezt akarta látni.

„Jól figyelj Kirei! Ha apa megsebesül a te hibád miatt, soha nem fogok megbocsájtani! Én--!”

E pillanatban, mondhatni tökéletes időzítéssel, Aoi alakja tűnt fel. Már végzett a dolgainak előkészítésével, de mivel Rin nem volt sehol, így visszajött, hogy megnézni mi történhetett.

„Rin! Mit csinálsz? Mi ez a lárma!”

„—Áh én csak –„

„Az elutazás előtt még mondott néhány bátorító szó, asszonyom.”

Kirei úgy tett mintha nyugodt volna és szándékosan segített Rinnek, de Rin ettől csak még ingerültebb lett. De mivel az édesanya előtt nem beszélhet, így megfordult, hogy távozzon.

„Segítek a bőröndöddel. Rin az a poggyász túl nehéz neked.”

„Ne! Én is elbírom!”

Rin még az előbbieknél is erősebben kezdte el húzni a bőröndöt így még ádázabb csatába keveredett vele, de végül mind ezek ellenére sikerült kivinnie az ajtón. Kirei jól tudja, hogy az e fajta gyerekes viselkedés nem egy érett felnőtthöz méltó, de mégis nevetni volt kedve Rinen amikor módja adódik rá.

Az ottmaradt Aoi mélyen meghajolt Kirei előtt.

„Kotomine, rád bízom a férjemet. Kérlek, segítsd, hogy megvalósíthassa a kívánságát.”

„Megteszek minden tőlem telhető, kérem, ne aggódjon.”

Kirei meglátása szerint Tōsaka Aoi a tökéletes feleség. Komoly és diszkrét, lelkiismeretes, megérti a férjét és nem avatkozik a dolgaiba, még a szerelemnél is hűségesebb, tiszteli a feladatát – egyszóval, ő képviseli a régmúlt tökéletes feleség és anya példáját. Egy olyan korban ahol a feminista mozgalom kezdett beleivódni a társadalomban, de ő olyan mintha köbe vésték volna. Tokiomi valóban egy tökéletes személyt választott maga mellé.

Kirei az ajtóban állva nézte, ahogy az anya és lánya távozik. Nem taxival utaztak, hanem egy magánautóval, Aoival a kormánynál. Nemcsak a sofőrök, hanem az összes cseléd is el lett küldve a múlthéten. Azért tették ezt, hogy ne essen baja az ártatlan embereknek és, hogy elejét vegyék a kémkedésnek. Tokiomi nem volt elég óvatos, hogy a cselédek ellen is éber legyen, így ezt is Kirei javasolta, és végül Tokiomi kénytelen kelletlen megcsinálta.

Mielőtt az autó elment, Rin akit az édesanya figyelt kiöltötte a nyelvét Kireire, miközben gúnyos arcot vágott. Kirei keserűen nevetett és a szemeivel követte őket, majd visszament a mostanra már üres villába.

                                                         X		X

Tokiomi még nem hagyta el az alaksori műhelyét. Így Kirei egymaga tartózkodott a kihalt nappaliban, ahol elkezdte olvasni az Emiya Kiritsuguról szóló jelentést.

Nem érette miért érez ilyen nagy érdeklődést a mágus iránt, akit még nem is ismert. Talán azért mert valami öröme származik abból, hogy a tanítója Tokiomi undorral tekint erre az emberre.

Az e házban már három éve fenntartott tanár diák kapcsolat mindig is szatirikus volt. Mint tanár Tokiomi nem tud belekötni Kirei buzgalmába és gyors felfogóképességébe; eredetileg egy végrehajtó, aki megveti a mágiát, de mégis nagy érdeklődést tanúsít a mágia minden fajtája iránt. Kirei mohó vágya a tudás iránt örömmel tölti el Tokiomit. Most már Tokiomi bizalma Kirei felé megingathatatlan, olyannyira, hogy még a saját lányának Rinnek is megmondta, hogy mutasson tiszteletet, az idősebb diák felé.

Azonban Tokiomi növekvő barátsága ellenér Kirei szíve egyre üresebb lett.

Kirei nem azért tanul mágiát, mert akarja. Hosszú vallásos életet élt a templomban, de semmit nem nyert vele, éppen ezért minden reményét az új tanulmányokba fektette, ami az egyház tanításának tökéletes ellentétét képviseli, ez minden. De a végeredmény totális csőd volt. A mágia tanulás világában Kirei nem lelt semmi örömöt és nem érzett elégedettséget. Épp ellenkezőleg, pont, hogy csak növelte a szívében lévő ürességet.

Tokiominak nem tűnt fel Kirei csalódottsága. Az a megállapítás, hogy ’olyan ember, mint az apám, Risei’ helytálló. Tokiomi megbecsülése és bizalma Kireiben pont olyan, mint Risei-é.

Mindig is volt egy láthatatlan fal közte és az olyan emberek között, mint az apja és Tokiomi. Kirei ezt tökéletesen megértette, valószínű, hogy éppen ezért érzett ekkora érdeklődést egy olyan személy iránt akit Tokiomi ki nem állhat.

Arra gondolt, talán ez az Emiya Kiritsugu nevű ember a ’fal túloldalán’ létezik.

Tokiomi óvatossága Emiya Kiritsuguval szemben úgy tűnik csak a ’Mágus Gyilkos’ titulusának szól. Tehát ez a beszámoló ami Tokiomi kérésére készült el a ’mágusok elleni vívott harcaira’ összpontosított, minden más eseményt, ami nem ebbe a témába tartozott magától értetődőnek tekintett.

De, ahogy Emiya Kiritsugu tetteit nézi kronológiai sorrendben, Kirein apránként kezd eluralkodni egy hiedelem.

Ennek az embernek a tettei nagyon kockázatosak.

A szabadúszó orgyilkos korában mielőtt az Einsbern család fiává fogadta volna, Kiritsugu hiba nélkül hajtott végre számtalan küldetést. De a küldetések közötti szünet nyilvánvalóan túlságosan is rövid volt. Figyelembe véve, hogy mennyi ideje van az előkészületekre és a feladatok elfogadására, csak arra lehet következtetni, hogy egyszerre hajt végre több tervet is. És, hogy ezek a tervek mind párhuzamosak; különböző helyek konfliktusaiban tűnik fel; és mindig akkor, amikor a legmelegebb a helyzet, a pusztulás küszöbén.

Mintha öngyilkos akarna lenni, mintha valami betegség hajtaná… a tettei mögötti elv tisztán az önpusztítás.

Ehhez kérdés sem fér. Ennek a Kiritsugu nevű embernek nem önző a szíve, a küldetéseiben rejlő kockázat és a küldetések haszna nem egyezik meg. Az nem lehet, hogy az a fajta szabadúszó orgyilkos volna, akit a pénz hajt.

„Akkor – mi az, amit keres?”

„…”

A saját tudtán kívül Kirei félrerakta a beszámolót, az állára tette a kezét, majd gondolataiba mélyedt. Ennek az Emiya Kiritsugunak olyan viharos élete volt, amit mások elképzelni sem tudnak, de Kirei úgy látja, neki is van valami köze hozzá.

Egy Mágus, aki nem rendelkezik büszkeséggel, egy ember, aki elvesztette a hitét, Tokiomi így nevezte.

Ha ez igaz, Kiritsugu az élményeivel, mintha a pusztulást keresné… vagy inkább egy rég elveszett válasz után kutat?

Akkor, kilenc évvel ezelőtt Kiritsugu folytonos harcára legördült a függöny. Az állandó kutatás közben találkozott az Einsbern mágussal az Északi vidékről, akik a győzelemre vágytak a Grál Háborúban.

Jobban mondva abban a pillanatban amint megkapta a ’válaszát’

Így Kirei izgatottan várja a találkozást Emiya Kiritsuguval. Végre megtalálta a jelentőségét, hogy miért vesz részt a Fuyuki-i csatában.

Még most sem érdekli a Grál. De ha Kiritsugu egy kilenc éves csendet tört meg emiatt, Kirei most értette a jelentőségét, hogy miért vesz részt a harcban, ami eloszlat minden kétséget.

Meg kell kérdeznie ettől az embertől. Mi az, amit keres, miért vesz részt ebben a harcban, mit nyer el a végén.

Kotomine Kirei mindenképp szembe fog szállni Emiya Kiritsuguval. Akkor is, ha ez a harcmezőn lesz ahol mindkét fél az életét teszi kockára.